"No one ever listens, this wallpaper glistens
Don't let them see what goes down in the kitchen..."
Don't let them see what goes down in the kitchen..."
-Melanie Martinez-Dollhouse
(~update post~)
Hová is tűntek a történetek? Nos, ez bizony egy nagyon jó és jogos kérdés. El kell, hogy mondjam nektek, a legtöbbjük nem tűnt el, itt vannak, egy része papíron, a laptopomon, félkészen, készen vagy átdolgozásra várva, de vannak olyanok is, amik egyenlőre csak a fejemben léteznek.
A még jobb kérdés az lenne, hogy akkor miért is nem adom nektek ezeket a történeteket, hogy olvashassátok? Erre a válasz egyszerű, de valahol mégis nyugtalanító. A nagy helyzet az, hogy az elmúlt egy-két hónapban nem egészen voltam önmagam, sokat voltam rosszul, mind lelkileg s mind fizikailag, mint ahogyan az egészséges lenne.
Azt talán érdemes tudni rólam, hogy volt ill. van egy négy éve tartó depresszióm ami néha teret nyer magának és akkor megfoszt attól a képességemtől is, hogy írni tudjak és mihamarabb hozhassam nektek a sztorikat.
Persze nekem is vannak sokan, akik mellettem állnak, akik miatt most is eldönthettem, hogy jól leszek és rendbe jövök. Tudom, hogy ez nem valami sok, de már maga a döntés sokat tud segíteni, lassan egy hónapja jól vagyok s még lassabban, de vissza tudok majd jönni ide is a történetekkel.
A másik válasz a kérdésre lehetne, egyrészt a saját lustaságom, ami sokszor megakadályoz ebben-abban, másrészt a tény, hogy év vége van, de nekem az utolsó két hétben még egy jegydöntő dolgozatom és két vizsgám is van, ami pedig sokat vesz el a maradék energiámból.
Előreláthatólag amit letelik ez a két hét s az iskolának is vége, visszatérek az olvasnivalóval. Végezetül pedig, ezúton szeretném megköszönni az olvasóimnak, (ha egyáltalán még itt vannak és nem untak rá az üresen álló blogomra, amit teljesen megértenék) a türelmet és egyáltalán azt, hogy itt vannak és olvasnak. Ez a legértékesebb az egészben, szóval nem lehetek elég hálás Nektek!
Ennyi viszont elég is volt rólam és a problémáimról, nem akarlak tovább untatni benneteket a személyes szenvedésemmel.
A mihamarabbi viszontlátásra!
~Lotus
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés*hajjjh, sajnos újra kell szerkesztenem az egész bejegyzésemet, mert a linkek nálad nincsenek szövegkiemeltre/megkülönböztetésre állítva, így totálisan eltűnnek a szövegben :( Szóval minden linket " ˘ " jelek közé fogom tenni. Figyeld, van jó pár belőle.*
TörlésElőször is: a skined nagyon tetszik. Igényes válogatás valahogy - nézd el nekem, de - úgy érzem, ez a te szívedhez is közel áll. Külön plusz lájk, mert Cas is ott van, és azok.a.szárnyak...
Másodszor... nyilván elég későre érkeztem ide, de nem túl gyakran látogatom azokat a blogokat, amelyek regény-ügyben inaktívak. (Nem vagyok annyira verses típus.)
Szomorú ezt (újra) hallani, hogy még mindig nem vagy egészen jól. :'( Persze ez nem megy varázsütésre, millió sok a nehezítő körülmény, de én őszintén szurkolok neked, hogy legyőzhesd ezt a körülötted lappangó ˘sötétséget˘. Valahogy, valamilyen szinten és időszak által mind ismerjük ezt és tudjuk, milyen és mivel jár. Nem könnyű, sőt, kifejezetten nehéz és még annál is nehezebb. Ha ilyen tartós, én javasolnék egy-két dolgot, ami nálam bevált az én esetemben, de tudnod kell, minden esetben neked kell tenned egy kis lépést előre, önerőből. Ám megéri, mindig ˘megéri˘.
*a közelebbi szülő bizalma és támogatása. ___Ezt neked kell tudod, ki az a felnőtt a közeledben, aki felelős érted és közelebb álltok egymáshoz, akivel megbeszélhetsz egy ilyen súlyú problémát. El kell beszélgetned vele és elmondanod neki, hogy milyen helyzetben vagy, mit éreztél eddig, mit éltél át és hogy ezen te szeretnél változtatni, szeretnél jobban lenni. Ez ijesztően és feleslegesen hangozhat, de hidd el, nem az. Erre szükség van, hogy a közelebbi környezeted megérthesse az érzéseidet, reakcióidat és a legfontosabb: az igényeidet. Ha tudja, hogy ilyen helyzetben vagy, már könnyebben be tudja majd azonosítani és megérteni, mit miért teszel és mire miért így reagálsz. Millió, de tényleg millió dolgot könnyebbé tesz otthon, ha ezt elintézed. Arról nem is beszélve, hogy utána könnyebbnek fogod érezni ezt a terhet, ami nyom téged. Igen, nagyon rémisztő lehet a gondolata kezdetben, de ez az egyik ˘lényeges módja˘, hogy csökkentsd a feszültséget magad körül - amire mindennél nagyobb szüksége van annak, aki ilyen lelkiállapotban van. Saját tapasztalatból tudom.
Ha valami felzaklat otthon, később, ha már megnyugodtál, mondd el ezt neki. Nagyon sokat számít, hogy ezt tudhassa, így legközelebb már talán másképp történhetnek a dolgok. Esélyt kell adnod neki/k, hogy változtathassanak. Nagyon sok nehezítő körülmény és szörnyűség történhet nap-nap után az ember családjában, de mindennek nem muszáj így lennie. A kommunikáció a legfontosabb: ha tudják, hogy bántanak azzal, amit csinálnak, visszább fognak venni. Csak ne félj beszélni a bizalmas felnőtteddel, akár később, de ˘beszélj vele˘ rendszeresen. Az ember azt hiheti, senkit sem érdekel hogyan érzi magát, senkinek se számítana ha egyszer csak meghalna, de ez nem így van. Mindenki számít, te is számítasz, még ha ezt valamiért ˘nem is érzed˘.
*keresd az apróságokat, amelyek örömet okoznak neked és használd őket. ___˘Csokoládé˘, pizza, ˘fahéjas tea éjszaka˘, az ablakon beszűrődő ˘napfény˘? Fagylalt vagy bizonyos kategóriájú regények/képek? Képszerkesztés? Biztos tudod, melyek azok a morzsák, amik ˘megédesíthetik a napjaidat˘, óráidat és odáig vagy értük. Ragadd meg és élvezd ki őket minden mennyiségben. Ha otthon is megértik a helyzetedet, akkor ilyen pici dolgokban, mint némi édesség vagy másféle vacsora nem hiszem hogy akadályt látnának. A lényeg, hogy minél több ilyen érintsen meg és tegyen boldoggá, minél gyakrabban. Ez talán furán hangzik, de használ. A lényeg: semmi se kötelező de minden szabad. Barátok? Akkor bizony őket is élvezd ki, járj hozzájuk gyakrabban, hiszen ha ott egy szülő, aki támogat téged, ő meg fogja érteni, hogy szükséged van erre - ha elmondod neki -, és ha a jegyeid ez nem indokolják, miért tartana otthon? Keresni kell a lehetőségeket és az elérésük nyitját.
Törlés*gyermekpszichológus. ___Oh, igen, ez rémisztően, ostobán, sőt mi több, gusztustalanul hangozhat. De működik. Amíg diák vagy, addig erre jogosult vagy. Semmi nem kerül bele hivatalos orvosi előzményeidbe, hiszen erre a pszichológusoknak nincs rálátásuk. Viszont egy szakképzett és felnőtt tudhat olyan válaszokkal szolgálni, amilyen kérdésről nem is hitted, hogy a válasza megoldást nyújthat egy-egy morzsányi problémádra. Egyszerűen segít. Ha nem, hát nem mész többet, de én biztatlak, hogy kétszer legalább menj el. Tényleg. Elsőre feszélyező lehet, de semmilyen seb nem gyógyul rögtön és zökkenőmentesen. Előbb romlik kicsit, és csak aztán kezd el javulni. Egy külső és felnőtt, ráadásul szakképzett nézőpont nagyon sok mindenben segíthet. ˘Csak érte kell nyúlnod.˘
TörlésTovábbá, ez új lehetőséget nyit meg számodra: sok "felnőttes" dolgot (és ezt most nem lealacsonyítóan mondom, hanem saját tapasztalatból) egyszerűen nem lehet fiatal fejjel megérteni. Nem azért, mert hülye valaki, hanem mert a felnőttek teljesen más síkon mozognak, gondolkodnak, éreznek és léteznek. Más a fontos nekik és máshogy reagálnak. Ezért ahogy te nem érted őket, úgy ők sem értenek meg téged. Ha otthon is van probléma, a pszichológus válaszokat adhat neked a miértekre és a hogyanokra. Magyarázatot adhat arra, mi miért van úgy, ahogy és ötleteket, te miképpen tudsz változtatni az otthoni dolgokon. Módszereket mutathat, miképp láss bele a felnőttek mentalitásába, hogy mit miért tesznek és hogyan látják egy-egy reakciódat. Ha ezen is túl vagytok és ez nem hozott eredményt, lehetőség van később közös találkozóra, amikor elhívathatod az otthoniakat a pszichológusodhoz, hogy közösen megbeszéljétek a problémákat. Nagy lépés? ˘Igen, rohadt nagy lépés ez˘, de ez nem az első, és mire ide elérsz, már nem is fog akkorának tűnni. Bátorság! A pszichológus egy felnőtt "tolmács", aki a te oldaladon áll és az a dolga, hogy kompromisszumokhoz és megoldásokhoz segítsen mindenkit, nem pedig az, hogy elmondja majd a szülőknek, a gyerek hülye és problémás, többet kell verni vagy otthonba adni. Szó sincs ilyesmiről. Ez egy lépcsőfok, ahová toppanva az otthoniak realizálni fogják, hogy van olyan probléma, amit ők okoznak, és ez így nincs rendben. Realizálni fogják ezt és a pszichológus ott lesz, hogy segítsen elsimítani ezeket a dolgokat, feszültségeket és értetlenségeket, segít majd, hogy rámutathass nekik, mi az, ami feszélyez otthon és szerinted nincs rendben. Nem fog azonnal működni, hiszen a változáshoz mindenkinek szoknia kell, később emlékeztetni őket, ha elfelejtenek dolgokat, amelyekben megállapodtatok, de ez működhet. Csak lépned kell az első lépcsőfokra, aztán egyesével tovább, és így magad tudod lelökni a lelkedet nyomó súlyokat - szépen egyesével. Bátorság és nagy levegő. Ezeket nem fogja más megtenni érted. Nem tudja más megtenni helyetted. ˘Képes vagy rá˘. Meg tudod tenni magadért, hogy boldog lehess.
A lustaság szerintem mindenkiben benne van, ezzel nincs is baj. Amíg nem vagy egészen jól, addig ne frusztráld magadat ezzel is, hogy nem tudsz/akarsz írni. Ha nem megy, hát nem megy, van ilyen, nem dől össze a világ és senki nem hal éhen az árokpart szélén, mert te nem írsz (annyit, mint korábban).
Nagyon szorítok neked és őszintén remélem, hogy kipróbálsz pár dolgot, amit leírtam, és hogy beválnak, mert ez a legfontosabb. Bátorság és nagy levegő. Csoki és mosoly. Mihamarabb. <3
˘Ölellek.˘