Aszfaltsír

"Round and round
I won’t run away this time
Till you show me what this life is for..."

-Imagine Dragons-Round'n'Round

Igen tudom. Még mindig csak vers. Még mindig nem fanfiction. Éééés még mindig a személyes dolgaim közzé tartozik. De egyben ez a vers azt is jelenti, vagyis akarná jelenteni, hogy kezdek megint túl lenni egy elég zavaros időszakon és ma este már a befejezésre váró Word dokumentumok felett akarok sírni és nem a párnámba.

Lassan tehát vissza szeretnék térni ide, írni az írhatót, átdolgozni az átdolgozandót és felrakni nektek a felrakhatót. Meg persze olvasni titeket-és másokat-,mert már több hónapja nem olvastam semmit, egy-két fanfiction kivételével, és kezdenek elvonási tüneteim lenni.

S lám, van új design is! Aminek, szerintem én örülök itt a legjobban, hogy készen lett, meg minden és végre talán látszik, hogy nem halt meg a blog. Azért remélem ti is elégedettek vagytok vele, ha még itt vagytok...Én meg már megint sokat beszéltem.

Egy kis zenével viszont még megdobállak titeket!

Kristály kék ég felettem,

Egy aszfaltkoporsóban

fekszem,

Szemeimet nyitva tartom,

Hagyjátok fák, hadd lássam

még egyszer világom.

Együtt vagytok ti mind,

ellenem,

Körbevesztek, hogy én

lélegezhessek.

Lassan fordítom el fejem,

Mindenütt virágtemető.

Hagyjatok,

Engedjetek végre, az ég felé

fordulni.

Vegyétek el tőlem levegőmet,

Fonjátok be, ágakkal a

tüdőmet.

Tövisük legyen szívem minden

dobbanása,

Élettelen testem,

énekesmadarak tápláléka.

Hadd szálljak el innen messze,

Apró gyomrukban, egy kis

részem emléke.

Tekintetem a kristály kék

égen,

Egy aszfaltkoporsóban

fekszem.

Szemeimet lehunyva várom,

A megnyugvás aranysárga fénye,

Kerekek dübörgése.

Aszfaltsírom remeg velem,

Kérdezd meg a madaraktól,

hová mentem.