2015. augusztus 12., szerda

Kék

"Blue lips, blue veins
Blue, the color of our planet
From far, far away"

-Regina Spektor-Blue Lips

Legutóbb megígértem, hogy egy időre leállok a versekkel. Ahahahaha, ezt komolyan elhittétek? Fontosabb kérdés, ezt én tényleg elhittem? 
Picikét angst, picikét hurt-confont, és sok-sok kék. Mert a kék, az kék. És...igen.

Van ám egy szép zenénk is hozzá, amibe nemrég estem mélykéken (oké, abbahagytam) szerelembe.




Behálózzák testedet,
Önmagadtól óvnak téged,
Bőröd alatt, égszínkékek,
Földet mégis, vérvörösen érnek,
Ne bántsd őket kérlek,
Hisz ha már te nem is,
Ők még mindig élnek,
Tudják minden színedet,
Fekete hajnalokról mesélnek,
Hol szürkével fenyegetted őket,
Mindenhol csak őket látod,
Sűrű ködön át,
látomás-kéket
Beton, nagy magasságban,
szabadság-kéket
Tenger hullámokban, vad
reménység-kéket
Bohóc álarcán, könny,
fájdalom-kéket
Fehér orvosságban, örök
álom-kéket
Halott ajkain,
boldogság-kéket,
Mégis mind felett,
Ők élet-kékek,
Ne féld őket kérlek,
Hisz mikor már te nem is,
Ők még mindig küzdenek,
érted.

8 megjegyzés:

  1. Háháhá, tudok telórórol is hszt küldeni, háháhá! (De ha elveszik, én felgyújtom ezt is háháhá!)
    Na, komolyra véve a szot, változatlanul tartom magam ahhoz, hogy te is gombocót varázsolsz a torkomba bármelyik verseddel. És tényleg, mert most tartottam egy percnyi szünetet, de hirtelen nem jutott eszembe olyan, ami nem akart volna legalább egy kicsikét megríkatni.
    És tulajdonképpen nincs is ezzel semmi baj, mert azt jelzi, hogy az alkotások élnek, és megérintenek, ez pedib böven kárpótol azért a pár csepp vízért.
    No, és akkor mosg jöjjön valami a versről.
    Nagyon kék.
    Huh, de hülye vicc, még tőlem is. Namármost roppant mód tetszik, ahogy ennyiféle jelentéstartalmat belesüritettél egy színbe. Szerintem a legtöbb ember még csak el se gondolkodik azon, hogy egyáltalán mennyi szin veszi körül őket, nem ám még odáig eljutni, hogy egy hányszor és hányféleképpen fordul elő! Na, és a metaforák (? Jól mondom? Régen volt irodalomóra), amikkel jelentést adtál nekik! Csodálatos, egyszerűen csodálatos, még akkor is ha fájdalmas.
    Nem tudom egy tizes skálán mennyire hangozhat hülyén, de amilyen szorongással kezdődik ugyanakkora szabadságot ad a végére. Nekem legalábbis az jött át, hogy túl sötétségen, fényen, szomorúságon és halálon van, ami mégis kitart, ami mégis ugyanugy visz tovább, és ez lenyűgöző. Hogy igen, ott van a szenvedés, a fájdalom, a könny, a szomorúság, de azért ez a kék még emlékeztet arra, hogy mégis élni kell.
    Szeretem az ilyen verseket.
    Oh, és hogy kiemeljem pár kedvencemet:
    " Beton, nagy magasságban
    Szabadság-kéket"
    Ez már csak, mint hellyel közzel városi, közel áll hozzám, plusz rendszeresen nézem az emeletről az eget, de legjobban az alkonyatot. És olyankor mindig elönt valami szabadság érzet, szóval azt hiszem, ezeket az alkalmakat immáron én is összepárositom, hogy kiválóan fedik a lényeget.
    "Bohóc álarcán, könny
    fájdalom-kéket"
    Ezt pedig azért, mert ebben is van tapasztalatom. Szóval igy pláne tetszik.
    Ééés, ne haragudj, hogy csak ezt a kettöt emeltem ki, de telóról nem mükszik a másolás-kijelölés, szóval csak a kég, igazán személyesen is átérzett, idézetet hagynám itt.
    Változatlanul csodálatos, erős és aadfghjkl. Most pedig keritek egy zsepit.
    Köszönöm, hogy olvashattam!
    U.i: Piszok gyönyörű lett a dizid :333 Szerelmetesen bazsalyogtam is neki, mert széééééép!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Háháhá, tudsz telóról hszt küldeni, és nem veszett el, ügyes vagy, nem kell semmit felgyújtani, háháhá! :D
      És sírtál, könnyeztél, ne könnyezz, adok zsepit...vagy könnyezz, mert ez amellett, hogy el is szomorít, nagyon megnyugtat afelől, hogy át lehetett érezni, és ahogy te mondtad, a vers "él" és "megérintett" én pedig ezeknek a szavaknak tudok a legjobban örülni.

      Nagyon kék. Hát figyelj, igazad van. :D Olyan kék, hogy az már kék.
      :D

      Megint csak szeretlek, amiért csodálod a metaforáimat és tetszett, hogy ilyen sok jelentést képzeltem bele egy színbe. Megártott a Kékszeműfiú nem tehetek róla...bro tehet róla. *mutogat vádlóan*

      "amilyen szorongással kezdődik ugyanakkora szabadságot ad a végére. Nekem legalábbis az jött át, hogy túl sötétségen, fényen, szomorúságon és halálon van, ami mégis kitart, ami mégis ugyanúgy visz tovább, és ez lenyűgöző. Hogy igen, ott van a szenvedés, a fájdalom, a könny, a szomorúság, de azért ez a kék még emlékeztet arra, hogy mégis élni kell."
      Itt viszont én sírtam el magam. Azt hiszem, hogy kiegyenlítettél, mindenki mehet a zsepiért. :"3

      Nem haragszok, dehogy haragszok, ennek a kettőnek is ugyanúgy örültem, mintha az egész verset bemásoltad volna, és valahol sírva mosolygok a személyes tapasztalatok említésére. :')

      "Változatlanul csodálatos, erős és aadfghjkl."
      Köszönöm, köszönöm, köszönöm szépen, igazán, szívemből, mert nagyon sokat jelent, nem csak ez az egy mondat, de az egész amit írtál!

      Ui.: ha nem használtam volna még elégszer ezt a szót, akkor ezt is köszönöm :'D örülök hogy tetszik, ja, és a blog is külön köszöni a szerelmetes bazsalyogásodat :D

      Törlés
  2. Háháhá, tudok telórórol is hszt küldeni, háháhá! (De ha elveszik, én felgyújtom ezt is háháhá!)
    Na, komolyra véve a szot, változatlanul tartom magam ahhoz, hogy te is gombocót varázsolsz a torkomba bármelyik verseddel. És tényleg, mert most tartottam egy percnyi szünetet, de hirtelen nem jutott eszembe olyan, ami nem akart volna legalább egy kicsikét megríkatni.
    És tulajdonképpen nincs is ezzel semmi baj, mert azt jelzi, hogy az alkotások élnek, és megérintenek, ez pedib böven kárpótol azért a pár csepp vízért.
    No, és akkor mosg jöjjön valami a versről.
    Nagyon kék.
    Huh, de hülye vicc, még tőlem is. Namármost roppant mód tetszik, ahogy ennyiféle jelentéstartalmat belesüritettél egy színbe. Szerintem a legtöbb ember még csak el se gondolkodik azon, hogy egyáltalán mennyi szin veszi körül őket, nem ám még odáig eljutni, hogy egy hányszor és hányféleképpen fordul elő! Na, és a metaforák (? Jól mondom? Régen volt irodalomóra), amikkel jelentést adtál nekik! Csodálatos, egyszerűen csodálatos, még akkor is ha fájdalmas.
    Nem tudom egy tizes skálán mennyire hangozhat hülyén, de amilyen szorongással kezdődik ugyanakkora szabadságot ad a végére. Nekem legalábbis az jött át, hogy túl sötétségen, fényen, szomorúságon és halálon van, ami mégis kitart, ami mégis ugyanugy visz tovább, és ez lenyűgöző. Hogy igen, ott van a szenvedés, a fájdalom, a könny, a szomorúság, de azért ez a kék még emlékeztet arra, hogy mégis élni kell.
    Szeretem az ilyen verseket.
    Oh, és hogy kiemeljem pár kedvencemet:
    " Beton, nagy magasságban
    Szabadság-kéket"
    Ez már csak, mint hellyel közzel városi, közel áll hozzám, plusz rendszeresen nézem az emeletről az eget, de legjobban az alkonyatot. És olyankor mindig elönt valami szabadság érzet, szóval azt hiszem, ezeket az alkalmakat immáron én is összepárositom, hogy kiválóan fedik a lényeget.
    "Bohóc álarcán, könny
    fájdalom-kéket"
    Ezt pedig azért, mert ebben is van tapasztalatom. Szóval igy pláne tetszik.
    Ééés, ne haragudj, hogy csak ezt a kettöt emeltem ki, de telóról nem mükszik a másolás-kijelölés, szóval csak a kég, igazán személyesen is átérzett, idézetet hagynám itt.
    Változatlanul csodálatos, erős és aadfghjkl. Most pedig keritek egy zsepit.
    Köszönöm, hogy olvashattam!
    U.i: Piszok gyönyörű lett a dizid :333 Szerelmetesen bazsalyogtam is neki, mert széééééép!

    VálaszTörlés
  3. *csendesen kéken szipog itt a sötétben*

    csodálatos zeneválasztás egyébként, istenítem szinte ezt a dalt

    és csodálatosat írtál már megint és a sok kék annyira élővé tette a képeidet és amúgy is imádom a kék színt és miért tetted ezt most velem

    és annyira szépek a képtársításaid és aaaaa

    nemtudok összetettebbet írni most erről sajnálom

    köszönöm szépen ezt a kék verset *szipog tovább*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem ennyi is elég :") De először is, te is kapsz egy zsepi! *megdob eggyel*

      Jaj, ha tudnád mennyire örülök, hogy te ismered ezt a zenét! Imádjuk együtt. :"3

      Örülök, hogy neked is így átadta amit kell és, hogy, tetszik, meg hogy szerinted csodás és, hogy "aaaaa". És ez most itt egy szép mondat lett, de bocsáss meg, hajnal van én meg biztos elfáradtam a rajzolásban. :'D

      Egyszóval hihetetlenül köszönöm, hogy mindezt így gondolod és meg is osztottad velem! *3*

      Törlés
  4. *könnyes szemmel dúdolja, hogy Blue lips, blue veins..."
    Így ajánljon neked könyvet az ember. :") Mondjuk, megszeretted BB-t plusz a világ részévé vált ez a csoda amit írtál, szóval egy szavam se lehet. De egy kevés azért talán mégis. Olyan gyönyörű képeket hasznász benne. A sorok könnyedek és igazak, a metaforáidtól hagyja el az ember száját nem egy reszketeg sóhaj, és vers olvasás közben meg zenehallgatás közben tudod, mit éreztem? Az ereimet. Éreztem őket a csuklómban, ahogy ott lüktetnek a bőröm alatt, ahogy pulzál bennem folyamatosan, és hogy ettől élek, ez az, ami ott dolgozik bennem, ez dolgozik Értem.

    Nem tudom igazán melyik sort emelhetném ki, mert én Évivel ellentétben nem igazán magamat, sokkal inkább téged, mint megalkotóját látlak benne minden sorában.
    "Fekete hajnalokról mesélnek,
    Hol szürkével fenyegetted őket" Itt viszont majdnem felsirtam újrolvasáskor szóval, ha nem bánod...*odamegy hozzád és magához ölel, és könnyes szemmel, kínosan nevet azon, hogy a bal csuklója késve ugyan de megérez dolgokat*

    Szóval köszönöm hogy megosztottad velünk, velem ezt az őszinte-kéket. And you know, I love you and everything <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. *Neked is kell a zsepi? Van itt még, direkt bekészítettem nektek, tessék.*
      Igen, így ajánljon nekem könyvet az ember, ami amúgy egy zseniális könyv volt és ezt az élményt neked köszönhetem. :"3
      Persze, hogy lehet egy-kész szavad, főleg ha ilyeneket mondasz! Nekem nem lehet egy szavam sem, mert azok valahová elmentek, így csak hálásan és csillogó szemekkel bólogatok köszönet képen.

      "...és vers olvasás közben meg zenehallgatás közben tudod, mit éreztem? Az ereimet. Éreztem őket a csuklómban, ahogy ott lüktetnek a bőröm alatt, ahogy pulzál bennem folyamatosan, és hogy ettől élek, ez az, ami ott dolgozik bennem, ez dolgozik Értem."
      Yeah, ez volt az egyik célom a sok közül. Örülök, hogy ennyire átvetted és működött, ügyes vagy. :'D

      Nem mondom, hogy nincs igazad, mert ez egy 'saját magamtól-saját magamnak' fajta vers, hogy emlékeztessem magam erre-arra és, hogy valahogy felfogjam, hogy mindig van valami/valaki, aki értem dolgozik. :"3
      *visszaölelget, ad még több zsepit, és biztosít róla, hogy a csuklódnak mostanában nem kell semmit sem éreznie, ha mégis, akkor hazudik, szabadulj meg tőle* :"D

      So yeah, ha már megint hunglish-ül beszélgetünk, akkor én is köszönöm, hogy írtál és megosztottad velem a gondolataidat. I know, i know, and i love you too and stuffs. :D <3

      Törlés