2015. október 12., hétfő

Gofri, britek, Napóleon, na meg mondo con

Avagy így kell nyakatekert címet adnod annak a bejegyzésnek, amelyben meg akarod magyarázni, miért nem voltál aktív mostanában.






Persze az, hogy meg akarok magyarázni valamit, az én esetemben sosem lesz teljesen egyenlő azzal, hogy meg is magyarázom a dolgot. Főleg így, hogy utólag rájöttem, a cím nem is annyira passzol az eredeti okhoz. 
Szóval most maradjuk csak távol az eredeti okoktól, hiszen valamennyire az is befolyásolta az itt létemet-pontosabban az itt nem létemet-, hogy én éppen gofrit eszegettem Brüsszelben, kagylót gyűjtöttem a napfényes brit tengerparton, megpróbáltam együtt teázni a királynővel, csak ő épp nem volt elérhető, de azért szereztem egy rakomány brit teát otthonra, hírességek viaszmásaira vetettem elég furcsa pillantásokat, volt egy ebédem a Temze partján, sőt még a Louvre-t és magát Napóleont is láttam (igaz, hogy az egyiket csak kívülről, a másikat pedig egy méretes koporsóban, és tudjátok mit, rátok bízom, hogy kitaláljátok melyik volt melyik).
Igen, azt hiszem a távollétem egy kisebb része erre az ártatlan kis útra fogható, miközben ő nem is bűnös semmiben, csupán abban, hogy álmokat váltott valóra.

(és tudom, hogy senkit nem érdekelnek a képeim, de ha már összeműveltem 800+ képet és vagy 10 kollázst az út alatt, akkor csak azért is hozzátok vágok párat)


(igen,szokásom,hogy ily drámaian nézzek a távolba, illetve hozzak zavarba telefonfülkéket a puszta tekintetemmel, látjátok, el is vörösödött)


(Szerelmem London. Az volt, az lett és az is marad. Ja, és az utolsó sorban a második képen az ott a Baker Street lenne. Az ám.)

(Ahahahahahaha. Ahahahaha. Ahaha. Haha. Imádom és kész.)

(Életemben először találkoztam a tengerrel. Szerintem ide nem kellenek szavak. Ne kelljenek, mert nem tudnám leírni úgysem.)

(A harmadik kép ebben a kollázsban bizonyította számomra, hogy talán valamennyit én is értek a fotózáshoz..a többi kép csak próbálkozás. Emellett elég hardcore karkötőgyűjtő vagyok, de ez szerintem nem szorul különösebb magyarázatra.)

Az utat továbbiakban ezzel az egyetlen giffel tudnám kifejezni. Mert brit, mert szeretem és mert teljes mértékben leír engem és azt a felejthetetlen kilenc napot.




A második ok az nem is ok, csak egy ártatlan kis bejelenteni való, arra az esetre, ha valakit esetleg érdekelne a dolog. Ha nem, akkor is leírom, mert szeretek arról a tényről beszélni-akarom mondani, írni, azaz akarom írni, írni-miszerint ebben az évben részt veszek életem legelső Con-ján, ami megint csak egy hosszú folyamat és álmodozás eredménye. Igazából ezt is inkább aggodalommal, mint örömmel várom, de lassan kezd bennem több lenni a pozitivitás s remélem ez így is marad a jövő hét végéig.


(A szombat valahogy így fog telni, sajtburgert és pitét vadászva, lelki ikertestvéremként, Dean Winchester-ként. Oh, és lesz velem egy öcskös és egy démon is. It'll be sooOOooOOooo much fun.)

(Éljen hát a testfestés! A vasárnaptól csak annyit kérek, hogy ne essen. Nem akarok egy morcos, elázott, szürke paca lenni. Kérem,kérem,kérem, szépen kérem...?)


Végezetül és ezzel végre meg is adom a választ a hosszú távollétre, höhö...egy vers. Csak hogy legyen már itt valami, ami egy kicsit is érdemleges egy fanfiction- és versközzétevő blogon. Igazából azért van itt, hogy nehogy már elengedjelek benneteket innen szívfájdalom és angst nélkül, muhahuhaha, szenvedjetek.



Megérdemled

Ha sírsz,
Letörlik a könnyeket
Ha fázol,
Felmelegítenek
Ha összetörsz,
Felemelnek
Láthatatlan erővel,
Édes sötétségbe kergetnek.
Fuss, kérlek
Rejtőzz előlük!
Nem tudsz,
Mert élvezed.
Hogyne tennéd
Gyermek,
Hisz azt hiszed
Megérdemled.
Hallgass rám,
Megsúgom neked,
Csillagtalan szárnyaim
Alá veszlek.
Képzeld el,
Ha nem lennének,
Mi lenne veled.
Mentenéd magad
Ők észre sem vesznek,
Te tetted ezt velük
Egyszer úgyis elmennek.
Mi történne,
Ha elesnél
És látnád
Igazam volt
Vagy hazudtam?
Te döntesz
Válaszod tudom
Hisz azt hiszed,
Mint az életet,
A halált is
Megérdemled.



4 megjegyzés:

  1. Juuuj, üdv itthon! Nem mintha itthon lenni ebben az országban annyira mesés lenne, főleg egy ilyen trip után... De ez annyira csúcs! Örülök, hogy kijutottál, és nagyon sajnálom, hogy nem írtam e-mailt egész nyáron , de, hát én is elég elfoglalt voltam :D (éljenek a 12 órázások a vendéglátásban...)
    Mindenesetre nagyon jók ezek a kollázsok, már instán figyelgettem, hogy héé, hát te merre jársz, miii ez Párizs aztamindenit, és a távolba-meredős képek kifejezetten menők, mondj bármit is :3
    És jézusom, láttad Napóleon koporsóját? Pont ma tanultam a porfírról, amiből készült, szóval most eléggé irigyellek, mert az egy ritka szép anyag. Meg nem mellesleg Napoleon Fcking Bonaparte nyughelye...! Anyám.
    Jó volt hallani felőled ám, esetleg majd visszaereszkedhetünk a nyugis levelezgetésbe, ha még nem akadtál ki rám iszonyatosan. :3 Puszi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Yay, hát olyan jó látni, hogy vannak akik így várnak haza! *-* Meg úgy egyáltalán ide a blogra, vissza. Na igen, mi tagadás, ellettem volna még ott egy ideig, de hát, hazajöttem azzal a reménnyel, hogy majd pár év múlva viszontláthatom őket. :'3
      Na, és legalább most már tudod az okát azoknak az instás képeknek. És köszöntem szépen. :3 ^^"
      Láttam, láttam, láttam hát és én is fanoltam rendesen, mondjuk én nem a koporsó anyaga miatt, hanem csak úgy alapjáraton az egésztől. :D Aztán persze barátnőmnek az út után kellett közölnie, hogy a helyiségben már többen is felfedeztek egy, az AC logójához hasonló jelet az egyik üvegablak díszítésében...szóval ennek csak utólag szomorkodva örültem, bár nem tudom, hogy ha tudtam is volna ilyenről, akkor az aznapi majdnem 24 órás gyalogos-metrós városnézés után lett volna fizikai erőm megkeresni azt. :'D
      Nekem is jó volt hallani felőled és, hogy megnyugtassam lelki világod, nem, nem akadtam ki. Láttam még így nyár elején, hogy lehet meg fog szűnni a blog, szörnyülködtem is egy sort, aztán láttam, hogy mégsem, majd valahogy összekapcsoltam ezzel az eltűnésed és szépen lassan elfogadtam. :") Viszont most, hogy újra látlak és talán-és ez egy naaaagy, Eiffel Toronnyi talán-lesz mindkettőnknek elég szabadideje (hahaha utolsó két évet töltöm a gimiben, te, mi is az a szabadidő?) akkor nagyon szívesen visszatérnék a levelezéseinkhez. :3 *jól megszorongat* <3

      Törlés
  2. *------------* <3 Az egész asdfghjkl és daaaah... *-----*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm szépen :'D asdfghjkl az is, hogy írtál *--------* <3

      Törlés