2015. február 4., szerda

A sosem volt szív

Sziasztok!

Nem. Nem fanfiction. Mégpedig azért nem, mert a mostani és az elkövetkezendő egy hétben, egy csomó minden rám szakadt. DE! De, nem itt fogok szenvedni a válogatott problémáimról és különböző fokozatú iskolaundoromról.
Inkább, hoztam nektek egy verset. Mert szoktam verset írni. Nem sokat, de néha napján, egy-egy unalmasabb óra alkalmával összedobok ezt-azt. Ma is pont így jártam.



Fandom: Sherlock (BBC)
Párosítás: Johnlock
Figyelmeztetések: hát...nincs. Mármint, talán az, hogy utalás szintű Johnlock van benne. De ezt leszámítva, ez csak egy mezei vers, ami már hetek óta a fejemben volt és le kellett írnom végre. Először egy rövidke John POV, mert az csak úgy oda akart menni, én meg hagytam, aztán hosszú Sherlock POV. Ja, és időbeni elhelyezkedést illetően a második és harmadik évad. Sherlock él, de nem tért vissza Johnhoz, szóval, azt hiszem, mondhatom, hogy angst-féle(?).

Jó olvasgatást hozzá!

Fun fact: a vers pontosan és akaratlanul 100 szavas, fene tudja miért, de ezt közölnöm kellett, mert, ja.




A sálad kékje.
A véred pirosa.
Még mindig látlak magam előtt.

***

Arcod sápadt fehére,
Kiáltásod hangja,
Tudd, én is látlak magam előtt.
Itt állok melletted,
Szótlanul, némán figyellek.
Az utca fojtó ködén át,
Kiáltanék rád,
Te úgysem hallanád.
Én nem szólhatok.
Millió s egy dolog,
Mit el akartam mondani.
Sosem volt szívemre,
Te segítettél rátalálni.

Most már késő,
Halottnak hitt énem,
Áthatolhatatlan üveg mögül,
Néz csendben egy esküvőt.
A magány, ami megvéd,
Mindig is ez volt,
Újra felhúzom majd a falakat.
Emlékem halványul.
Hagyom.
Elengedlek.

De majd emlékezz.
Gondold.
Tudd.
Kérd.
Akard.
Vágyd s érezd!

S én ott leszek.

6 megjegyzés:

  1. Ne már. Mit csinálsz a Johnlock részemmel.
    Tetszett, tényleg, de... MIÉRT NEM MENT ODA SHERLOCK? Oké, angst, de hol a happy endem? :'( Igen, figyelmeztettél. Félreértés ne essék, szeretem az angstot, de minden egyes alkalommal a boldogságért sír a szám. Szóval na. Bocs. De azért jó volt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De már. :D
      Hát, kérlek, azért nem ment oda, mert ez ilyen és kész. Persze, tudom, hogy tud fájni, de az a lényeg. Úgy látom, ezt sikerül elérnem, szóval akkor is vigyorgok. :)
      Majd egyszer talán megkapod a happy and-et. Én szurkolok neked. :D Köszönöm, hogy írtál!

      ~Lotus

      Törlés
  2. Szia!
    Oké, vagyok, olvaslak, és néha érdemes megrugdosni, hogy irjak hszt is, mert mostanában hajlamos vagyok elfelejteni. Bah...szörnyú.
    Nah Sherlock vers! *-* És angst! És el se hiszem, hogy ennyi fanvers születik, tök jó, tartsátok meg szép szokásotokat!
    Tetszik a kezdés, kicsit olyan, " a rózsa vörös, az ég kék" stílusú, egyszerű, és olyan Johnos, mert megvan benne az a liraiság, amit a blogjában ki szokott élni, de mégis egyszerű, nyers, tehát a katonai része is ott van benne.
    " A magány az, ami megvéd" Nah ez, ez annyira Sherlock, hogy nagyon. Jár a karakterhűségből a kisötös. És ez igaz, szegény Sherlock, annyit csalódott, és most is csalódik, elvégre nézi azt az esküvőt, de nem megy oda, nem mehet oda, mert védeni akarja, magától és hát magát is védeni akarja, de közben meg olyan szépen törik össze! Csodálatos! Mondtam már, hogy szeretem az angstot?
    A vége pedig! Az nagyon szép! Hogy el akarja engedni, de mégse tudja, helyette háttérbe húzódik és csak vár, amig Johnnak újra szüksége lesz rá. Mégis van szive, igen, thank you John.
    Amúgy szépen passzol a John POV utolsó sora annyira psszol a vers végéhez! Mármint John látja maga előtt Sherlockot, és Sherlock meg mindig ott marad, hát könyörgöm most nem egymásnak teremtették őket? De.
    Ez egy szépséges párhuzam és szeretem :3
    Uh, na most egyelőre ennyire futotta, de ne add fel, irj még fanverseket, és:
    Köszönöm, hogy olvashattam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaa!
      Vagy,olvasol, hsz-elsz, én meg nagyon boldog vagyok. :) Rugdosni nem rugdoslak, most nincs kedvem.
      És szeretted! Igen! :3
      Én meg tudod mit szeretek? Ahogy gyönyörűen kielemezted és leírtad ami neked átjött és amit imádtál!
      "Hogy el akarja engedni, de mégse tudja, helyette háttérbe húzódik és csak vár, amíg Johnnak újra szüksége lesz rá. Mégis van szíve, igen, thank you John."
      Igen, Thank you,John. Ahogy mondtad, ők egymásnak lettek teremtve és kész.

      "na most egyelőre ennyire futotta" És nekem ennyi bővel elég! Köszönöm! :) Fanversek meg lehet lesznek még, nemtom',majd ahogy jön.

      ~Lotus

      Törlés
  3. *nyöszörög* miért fàj mindig a Johnlooock....
    És most hogy újraolvastam kirázott a hideg a végére! Asszony te tudsz valamit.
    Annyira látom magam előtt ahogy Sherlock a fekete kabátjában a gallérja mögé rejtve arcát jelen van John körül, és hogy elő majd eltűnik a ködben, az esküvő, John első három sora...*nyöszörög tovább*
    És tényleg öröm hogy ennyi a fanvers, nyugtat a tudat, hogy nem egyedüli sportoló vagyok. :D Még, lelkem, írj még sokat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért fáj,mert ez Johnlock. *ad egy pokrócot és betakargat vele*
      Szóval, kirázott a hideg. Szóóóval,tudok valamit. Ennek naggggyon örülök! :D Te meg próbáld abbahagyni a nyöszörgést. :D
      Nem vagy egyedül,én is szeretek fanverseket írdogálni, csak nem olyan gyakran.
      Lesz még, lesz, ebben biztos vagyok! :) Köszi a biztatást.

      ~Lotus

      Törlés