Mert úgy látszik fanfiction (és ihlet, vagy épp idő) hiányában mindig verset írok...
Fandom: Supernatural
Párosítás: Destiel
Tudnivalók: először is, talán az, hogy ez a vers nem csak a címében "Álom", mert az első versszakot tényleg álmomban hallottam, ami furcsa, mert...mert az. Aztán egy kicsit megtoldottam. Castiel POV. Angst-féle (?) A kinézete is fura, és a rímek is részegek, a sorokkal együtt.
Jó olvasást hozzá!
Örök tűzből ragadtam
ki lelkedet,
Néha csak úgy magamhoz
vonnám,
Meggyötört testedet
s addig ölelném,
Míg te enyémet
vissza nem öleled.
Nem érdekelne, mások
mit
gondolnak, vagy tesznek.
Akkor ott állnék,
s mindent neked adnék.
Nem kellenének szavak,
mert te végre hinnél,
És szeretnél,
én pedig nem csak álmodnék.
Szia :)
VálaszTörlésJaj nekem, te olyan csodás verseket írsz és ez igazi kis édes-fájó valódi Destiel volt :) Remélem, hogy még sokszor fogsz verset álmodni és megosztod majd velünk őket :)
Puszillak :)
Heh...én erre hogy a francba nem válaszoltam?
TörlésMindegy, mindenesetre nagyon sajnálom, mindjárt meg is büntetem magam azzal, hogy leülök írni itt a negyven fokban. :"D
Szóval így "kicsit" megkésve, de örülök, hogy tetszett és köszönöm amiket írtál. Azt nem tudom, hogy fogok-e több verset álmodni, de írni biztos fogok még. :)
Ölellek és dobállak behűtött pitékkel! :D
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Törlés